A tudat gyógyító ereje

"Ha egy követ vagy egy agyagedényt eltörünk, azt soha nem lehet tökéletesen kijavítani. Ezzel szemben, még ha ágyúval lövünk egy tó vizébe, a víz akkor is magától visszanyeri eredeti állapotát - az ágyúgolyó nyomán a vízben nem marad lyuk. Kicsit csobog a víz, kicsit gyűrűzik, majd végül kisimul. Ha belevágunk a vízbe karddal, lesz egy kis gyűrűzés, utána elcsitul, és nyomtalanul összeheged a víz, nem marad seb, nem marad semmi nyom. 

A kőben gyógyíthatatlan nyom marad. Meg lehet ragasztani, de a nyoma látszik, a kő soha nem fog összeforrni. A víz összeforr magától. A víznek ilyen öngyógyító képessége van. Bármi történik vele, nyomtalanul meggyógyul magától, rövid idő alatt.

A levegőben ejtett seb még gyorsabban meggyógyul. Ha a levegőbe lövünk ágyúval, vagy karddal belevágunk, halk suhanást hallunk, esetleg kis szele támad, majd minden nyomtalanul eltűnik. A levegő összegyógyul, nem marad lyuk. Ha meg légüres térben játszódik mindez, akkor semmi sem történik. Szél sem lesz, hang sem lesz, semmi sem lesz, a légüres tér öngyógyító képessége olyan gyors. 

A tudat gyógyító ereje ehhez hasonló. A tudatunk ugyanígy, pillanatok alatt képes meggyógyulni. 

A testnek is van öngyógyító képessége, bár testünk lassan gyógyul, a törött csont lassan forr össze, ha megvágjuk magunkat, a seb lassan heged be.

A tudatnak csodálatos öngyógyító képessége van, egy pillanat alatt képes meggyógyulni. Ezt a gyógyulást csak mi akadályozzuk. Olyanok vagyunk, mint amikor valaki követ dob a vízbe, és a gyűrűzés láttán pánikba esik: "Jaj, mi lett a vízzel, ki kéne simítani!" - és elkezdi simogatni a vizet, ki akarja simítani a hullámokat. Annál nagyobb lesz a hullámzás, soha nem lesz vége. Amíg csak simogatjuk a vizet, a hullámok nem fognak elülni.

Hasonló dolgot csinálunk a tudatunkkal. Ha valami történik, elkezdjük nagyon ügyetlenül verni a port körülötte, teljesen fölöslegesen. Azzal a szándékkal, hogy a bajunkat minél hamarabb elcsitítsuk, egyre nagyobb problémát okozunk, mert ügyetlenek vagyunk. Nem ismerjük a helyes módszert. 

Az elmét békén kell hagyni, bízni kell az öngyógyulásban, hagyni kell meggyógyulni, és ha tudjuk, az öngyógyulását ügyes módszerekkel segíteni kell. 

Ahogy a test öngyógyulását lehet ösztönözni gyógyszerekkel és kezeléssel, ugyanúgy az elme és a lélek gyógyulását is lehet befolyásolni megfelelő módszerekkel. Első dolog bízni az öngyógyulásunk képességében. Bízni abban, hogy alapjában véve sebezhetetlenek vagyunk. A buddhatermészetünk sohasem sérül meg. Az öngyógyító meditációk erre az alapvető felismerésre alapulnak."

(Csöpel láma: Öngyógyítás meditációval)